ITN (Intratrachealis narcosis) - klasszikus mélyaltatás

- Klasszikus mélyaltatás, - narcosis intratrachealis intubatioval:
Bármely műtéthez alkalmazható. A műtét idejére olyan mértékű öntudatlanságot idézünk elő, amely a tudat teljes kikapcsolásán és teljes fájdalommentességen túl teljes izomellazulást eredményez. Ez a valódi sebészi narkózis.
Gyógyszereink az elmúlt néhány évtizedben nagy mértékben fejlődtek, biztonságosabbak lettek, azonban ez nem azt jelenti, hogy az altatás veszélyei megszűntek.
Tekintettel arra, hogy az altatás idején mesterséges - általában gépi - lélegeztetést alkalmazunk, leggyakoribbak a légzési szövődmények, melyet a beteg - amennyiben ébren van - úgy él meg, hogy nem kap levegőt. Ilyenkor általában a szövődmény elhárításáig az altatást ismét mélyítjük, betegünket visszaaltatjuk, és csak akkor ébresztjük fel, amikor a veszélyt elhárítottuk.
Csaknem minden gyógyszerünk keringési hatásokkal is rendelkezik, csökken a vérnyomás, csökken a pulzusszám. Ritkán olyan mértékű lassulást is elérhet a szív, hogy gyógyszeresen kell közbeavatkoznunk. A vérnyomás nagy mértékű ingadozásai főként idős betegeinknél fordul elő, leggyakoribb oka, hogy az idős emberek szomjúságérzete csöken, gyakran kiszáradt állapotban érkeznek műtétre, még abban az esetben is, ha műtétjük tervezett, és nem sürgősségi műtét. A vérnyomáseseést elsősorban folyadékpótlással (infúziók), ezek hatástalansága esetén gyógyszeresen védjük ki.

Az altatás fajtái a lélegeztetés módja szerint - Laryngealis maszk (LAMA)

- Altatás Laryngealis maszkkal.
Azokhoz a műtétekhez alkalmas, ahol csupán fájdalommentességet és alvást akarunk elérni, azonban maga a műtét nem igényel izomlazítást. Viszonylag hosszabb műtétekhez is jó. Az alkalmazott speciális eszköz a gégebemenetre jól illeszkedik, gégén elhelyezkedő mandzsettáját az eszközön megadott mennyiségű levegővel fújjuk fel, ezáltal rögzítve azt, és tömítve a befújni kívánt lélegeztető keverék útját. Bizonyos mértékig védelmet nyújt a félrenyelés ellen, a beteg az eszköz segítségével jól lélegeztethető, ám a lehetőségek korlátozottak. Nem véd félrenyelés ellen olyan esetekben, ahol például a beteget hasra kell fordítanunk az elvégezni kívánt beavatkozáshoz, és nem véd akkor sem, ha viszonylag nagyobb (20 vízcentimétert meghaladó) nyomásokkal kell lélegeztetnünk betegünket - tüdőbetegek anesztéziájában például nem javasolt alkalmazni -. Ugyancsak nem nyújt védelmet akkor, ha a betegnél hányás léphet fel, ezért ritkán alkalmazzuk hasi sebészeti beavatkozásoknál, és soha az ún. akut hasi katasztrófák műtétjeinél.
Főként alsó végtagi műtétek és urológiai, nőgyógyászati (kismedencei) beavatkozások anesztéziájában hasznos, ezekre a műtétekre többlet veszélyek nélkül alkalmazható.
Speciális formáját ma már a hasi sebészetben is alkalmasnak tartják az anesztéziára, azonban, mivel az eszköz (Pro-seal laryngeal maszk) viszonylag drága, ez mind a mai napig korlátokat szab alkalmazhatóságának.

Altatás fajtái a lélegeztetés módja szerint - rövid maszkos narcosis

Maszkos narkózis: az arcra helyezett maszkon át adagolunk a betegünknek oxigént, illetve, amennyiben szükséges altatógázt.
Ez a típus kizárólag rövid altatásokhoz, rövid műtétekhez alkalmazható, gyakorlott kézben is 30 perc az a maximum, amelyet még felvállalunk ezzel a módszerrel. Amennyiben a tervezett műtét ideje ezt meghaladja, más módszerhez folyamodunk.
A maszk fogása még a gyakorlott kezű aneszteziológust is fárasztja. Különösen igaz ez olyan alkatú betegek esetében, akiknek álla, nyaka, izomzata, vagy extrém túlsúlya a maszk fogását nehezíti. Ma csak kivételes esetekben vállalunk "maszkos" narkózist, általában az 5-10 perces műtétekhez, vagy gyermekek altatásához kiváló, ám a legtöbb műtéti típushoz nem elegendő.

Általános anesztézia gyógyszerei és az altatás veszélyei

Alapvetően három gyógyszercsoportot alkalmazunk az altatásokhoz:
- altatók: - intravénás szerek
               - inhalációs (belélegeztetéssel bevitt) szerek
- fájdalomcsillapítók
(erős hatású, alapvetően kábító fájdalomcsillapítók, vagyis kábítószerek. Különlegességük, hogy fájdalomcsillapító hatásuk igen erős, a Morfin hatását kb 1000-10000-szer haladja meg. Hozzászokást nem okoznak, légzésbénító hatásuk kifejezett. )
- izomlazítók, más néven relaxánsok
(Az idegek és izmok kapcsolatát gátolják időlegesen azáltal, hogy erősebben kötődnek az izmok receptoraihoz, mint az ingerület-átvivő anyag). 

Veszélyek: Minden beteg, minden ember egyedileg reagál a gyógyszerekre. A gyógyszerek által kiváltott nem kívánatos reakciókból íme néhány reális lehetőség, mindegyik életveszélyes állapotot idézhet elő:

• Előfordulhat allergiás reakció, amely akár életveszélyes is lehet, 
• egyes gyógyszereink hisztamin-felszabadító hatással rendelkeznek, ezek az allergiához hasonló tüneteket, 
• más szerek más típusú életveszélyes reakciót, az ún. malignus hyperthermiát válthatnak ki. Szerencsére az utóbbi reakció előfordulása igen ritka, és gyógyszereink fejlődésével párhuzamban ma már szinte soha nem fordul elő. (Természetesen vannak olyan műtéti típusok, ahol mind a mai napig szükségünk van azokra a gyógyszerekre, amelyek a malignus hyperthermiát kiválthatják. Jó hír, hogy van ellenszere, rossz hír, hogy ez annyira drága, hogy csak a kijelölt intézményekben áll rendelkezésre, a többi betegellátó egység innen juthat hozzá.)

 - Reális veszély minden altatás esetén a légzési szövődmények előfordulása. Ezek leginkább az altatás bevezetésekor, illetve az ébresztéskor várhatóak, főként a légcsőbe vezetett speciális műanyag csővel, az ún. intratrachealis tubussal függenek össze, hiszen ennek levezetése erős mechanikai (némely esetben, arra érzékeny betegek estén kémiai) inger a légcső sérülékeny nyálkahártyája számára. Dohányosok, asztmás betegek a leginkább veszélyeztetett csoport, amennyiben lehetséges, ezekben a betegcsoportokban a narkózist más érzéstelenítési eljárásokkal váltjuk ki.