Az aneszteziológia olyan művészet, amely a tudomány alapjaira épül. Fontos a szaktudás, de talán még fontosabb az évek során, több ezer beteg érzéstelenítése kapcsán szerzett tapasztalat, és azok az emberi, bizalmi kapcsolatok, amelyeket fel kell építenünk. Ezek nélkül a gyógyulás nehézkes folyamat. A gyógyítást nem lehet futószalagon végezni!
Minden egyes beteg, minden egyes ember más-és más. Másént reagál a feldolgozásra váró helyzetre, másként reagál a másik emberre, másként reagál az érzéstelenítő szerekre, altatókra, másfajta gyógyszerekre. Lehet, hogy azonos gyógyszereket alkalmazok két azonos műtétnél, az azonban bizonyos, hogy a két beteg ember közti különbségekre és a gyógyszerek alkalmazásának árnyalatnyi különbségeire ott, és akkor kell reagálnom, amikor azokat alkalmazom.
Minden egyes műtét során ma már alapfeltétel a keringés, légzés, létfontosságú élettani paraméterek monitorozása, folyamatos nyomon követése. Altatás során igazából ezek a mért értékek vezetnek minket abban, mikor kell egyes gyógyszereket ismételnünk, maga a műtét menete pedig arról informál, mikor hagyjuk abba az altató és izomlazító szerek alkalmazását, hogy a műtét végére betegünk jól ébredjen.
Ma már, amennyiben lehetséges, inkább a biztonságosabb érzéstelenítési módszereket választjuk, ezeknél ugyanis jóval kevesebb a szövődmények lehetősége, mint akár a legrövidebb altatásnál is.
Az altatás ugyanis veszélyes nagyüzem.
Ma már minden szövődmény lehetőséggel együtt az altatás biztonságos, gyógyszereink rengeteget fejlődtek főként a XX. század végén. Ennek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy a műtét idejére nemcsak a fájdalmat szüntetjük meg és nagyon mély alvást biztosítunk, hanem a légzőrendszert is kikapcsoljuk, és átmenetileg mesterséges lélegeztetést alkalmazunk. Az altatás nem az egészséges mély alváshoz, sokkal inkább a nagyon mély comához hasonló állapotot idéz elő. Minél hosszabb egy műtét és az ahhoz szükséges altatás, annál több a felmerülő szövődmények aránya és lehetősége, függetlenül attól, ki végzi az altatást, milyen szert választ és mennyi a tapasztalata.
Az aneszteziológia, és a műtői munka egy kicsit hasonlít a gépkocsi vezetéshez: figyeljük a műtét menetét (előre nézünk), és figyeljük a betegőrző monitoron észlelt paramétereket (ez olyan, mint amikor vezetés közben hol az oldalsó, hol a felső tükörbe nézünk), és az észleltek alapján apró változtatásokkal vezetjük magát az anesztéziát. A szívműködést, légzést, lélegeztetést, a vér oxigén telítettségét egyaránt mérjük és észleljük, ezek alapján tudunk korrigálni bármilyen változás, vagy a beteg szempontjából veszélyesnek ítélt helyzet esetén.
Nagyra becsült Szegedi kollégám, prof. dr Molnár Zsolt ültette a fejembe a gondolatot egyik előadása során:
Egy sürgősségi, akut műtét esetében sok esetben "Intenzív anesztéziát" végzünk, vagyis olyan, intenzív osztályainkon alkalmazott kezelési folyamatokat alkalmazunk, amely a legtöbb esetben a műtét végére stabilizálja kezelt betegünk élettani funkcióit, vérnyomását, pulzusszámát, légzését, veseműködését. Ha ennek ellenére úgy ítéljük meg, betegünk továbbra is életveszélyben van, annak elhárítása érdekében Intenzív Osztályunkon helyezzük el, és kezeljük tovább a szervezet működésének stabilizálásáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése