Altatás - narcosis (általános anesztézia)

Amikor valaki megtudja, hogy meg kell műteni, tudatosan, vagy tudat alatt rengeteg félelem és indulat merül fel benne. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a legjobb, amit választhat, a legjobb, ami történhet vele, az altatás.
"Ha már műteni kell, történjen mindez úgy, hogy semmit sem tudok róla!"
Ám ez nem ennyire egyszerű! Nincs "kis" altatás, altatás van, annak minden reális veszélyével együtt.

Magának az altatásnak is több fajtája van. Közös bennük, hogy a műtét idejére öntudatlan állapotot hozunk létre. Ez egyáltalán nem hasonlít a spontán, pihentető alváshoz, sokkal inább egy mély, öntudatlan, coma szerű állapot. Legtöbb esetben átmenetileg leáll a légzés, azt mesterségesen kell pótolnunk.

Alapvetően a lélegeztetéshez használt eszközök szerint három fajta altatási módszerünk van; 

• használhatunk arcmaszkot, (rövid maszkos narcosis)
• laryngealis maszkot (LAMA), vagy
• intratrachealis; légcsőbe vezetett tubust (ITN, intratrachealis narcosis).

Természetesen egyéb légút biztosító eszközök is rendelkezésünre állnak, melyeket főként "nehéz légút", vagy hosszantartó lélegeztetés (intenzív osztály) során alalmazunk, de ezek ismertetése meghaladná blogom ismeretterjesztőnek szánt kereteit.

A választott gyógyszercsoportoknak megfelelően is több változata van az altatásnak, lehet úgy vezetni, hogy

• kizárólag intravénásan alkalmazott gyógyszereket adagolunk (TIVA, vagyis teljes intravénás altatás), 
• lehet kizárólag belélegzett gyógyszereket alkalmazni (inhalációs narcosis) - ez főként a gyermekek és a zavart tudatállapotú betegek anesztéziájában hasznos, és lehet ezek ombinációjával ún.
• balanszírozott anesztéziát létrehozni.